"-Miből készüljek a szóbelire?"

Gyűlölöm ezt a kérdést.

Na, nem azért, mert oktalanság ilyet kérdezni, és nem is azért, mert nem tudok rá válaszolni. Tudok, csak épp elégedetlen vagyok a saját válaszommal.

A szó hagyományos értelmében vett tankönyvek ritkán indulhatnak eséllyel a szóbeli témaköreinek lefedését illetően. Elég sokan ismerik fel ezt a tényt, és állítanak össze kifejezetten ennek a témának szentelt könyveket.

Az első fecske pár éve Végh András: Szóbeli tételjavaslatok - informatika középszintű érettségi című könyve volt. A könyv korrekt: ahogy a cím alapján várható, nem lehet belőle megtanulni a vizsga tényanyagát, de segít képet alkotni a T. Vizsgázó számára arról, hogy hogyan néz ki egy középszintű szóbeli tétel, és arról is, hogy hogyan pontoz a vizsgáztató. A mű külön érdeme, hogy Szűcs Édua rajzolta.

Másodikként említem Dorozsmai Károly: 60 tétel informatikából - középszint - szóbeli címmel megjelent könyvét. Véleményem szerint a "sokat markol de keveset fog" esetéről van szó. Hatalmas pozitívuma, hogy nem csak megemlíti a Linuxot, mint Windows-alternatívát, hanem az egyes tételekben részletekbe menően igyekszik tárgyalni a tételhez kapcsolódó Linux-ismereteket (mindmáig egyetlenként az informatika érettségivel foglalkozó könyvek között). Nem véletlen írtam azonban a "tárgyalja" helyett azt, hogy "igyekszik tárgyalni" - eredjen bár a könyvben sokhelyütt tapasztalható silány minőség ismeretbéli vagy fogalmazási képességeket érintő hiányból.

A harmadikként említett könyvet kifejezetten jónak találom. Bár - tudomásom szerint - némileg kutyafuttában készült, a Nemzeti Tankönyvkiadó felkérésére, és nem véletlen van olyan sok szerzője, hogy az ember belefárad, míg begépeli, az egyik legjobban használható informatikakönyvről van szó: Devecz Ferenc, Juhász Tibor, Jónás Katalin, Reményi Zoltán, Siegler Gábor és Takács Barnabás Irány az ECDL! a középszintű érettségi! címet viselő munkájáról. A cím mondjuk nem bizalomgerjesztő - félek az öszvérektől. Az az igazság, hogy nem is voltam hajlandó kinyitni ezt a könyvet, amíg egyik ismerősöm nagyon meg nem dícsérte. (Utóbb kiderült, hogy az egyik szerzővel is tegeződő viszonyban vagyok.) A könyv remek, emlékeim szerint középszinten csak kevés kiegészítésre szorul.

Középszinten tehát csak-csak van miből tanulni, emelt szinten azonban rohamosan csökken a kínálat, egészen pontosan egy egész könyvre, mely két kiadást ért meg, és mára már nem egyszerű beszerezni. Az első kiadása 2006. karácsonya körül volt, és én vad örömmel vetettem rá magam a könyvre. S ugyan már az első belelapozás után tudtam, hogy összecsapott műről van szó (ami sajnos nem az első eset a kiadónál, és az is elgondolkodtató, ha a libri.hu a szerzőnek nem kevesebb mint nyolc, ebben az évezredben megjelent könyvét kínálja), gondolkodás nélkül megvettem és nekifogtam.

Az átlag informatikatanárnak nagyjából ugyanakkora fogalma van a pontos követelményekről az emelt szintű szóbeli vizsgán, mint a holnapi időjárásról: van némi tapasztalata és rálátása, de azért nem nagyon lepődik meg, ha kimegy a strandra, és jön a derült égből villámcsapás. Van részletes követelményrendszer, vannak témakörök, de ha azt olvassuk a témakörök között, hogy: "A ma jellemzően használatos adattárolók fajtái és ezek jellemzői (CD, CD-ROM, CDR, CDRW és DVD lemezek)", akkor felmerülhet a kérdés: most kell az egész orange book, vagy sem? Magyarán: milyen mélységig kell ismernie a T. Vizsgázónak azokat a témaköröket? Középszinten még csak-csak megél az informatikatanár, ha másért nem, akkor azért, mert ott ő vizsgáztat, na de emelt szinten mire támaszkodjon? S amíg majdnem minden más tárgyban a tanár rendelkezésre állnak a tárgy konvenciói és sok évre visszatekintő oktatása, az informatikát, mint meglehetősen friss tárgyat tanítók számára az egyetlen segítség az interneten több helyen felbukkanó 2005-ös emelt szintű tételsor volt.

Nos, Holczer József vette a bátorságot, és odaírta könyvének címébe az "emelt" szót is, így lett a teljes cím: Informatika szóbeli érettségi közép- és emelt szinten. Könyvének megjelenésével de facto megadta az elvárható mélységet, és eképpen nagyon fontos művet tett le az asztalra, amiért az informatikatanárok hálásak lehetnek neki, hasonlóan e blog szerzőjéhez. A diákok  mindazonáltal olvassák körültekintéssel a művet: hemzseg a sietségből eredő pongyola, szakmailag helytelen állításoktól és a definiálatlan fogalmaktól, egyéb hibáit már nem is említve. Hogy kritikám ne tűnjön légből kapottnak, idéznék egy díszpéldányt:

"A http protokoll szerint az adatok kódolatlanul közlekednek az interneten."

Igen, tudom, hogy "titkosítatlanul"-t ért alatta a szerző. De nem azt írja, és nem hiszem, hogy van az az álmos vizsgáztató, akinél egy ilyen állítás ne verné le a biztosítékot.

Tankönyvajánlómnak ezzel végére értem. Kedves Olvasó! Ha tudsz jobbat ajánlani, hát ne tartóztasd magad. Köszönöm.