(A napokban jelent meg ennek az írásnak az első része, amelyben a szóbeli vizsga pontozásával, valamint a felkészüléssel foglalkoztam. Ha még nem olvastad, esetleg tedd meg. Régebben írtam már arról is, hogy a szóbeli vizsgára melyik könyveket érdemes átfutnod. A mostani írásomban magára a vizsgára vonatkozóan adnék pár kéretlen tanácsot.)
A vizsgán
Belépéskor köszönsz. Érthetően. Nem hangosan, érthetően. Semmiképp sem félszegen. Ha értelmét látod - ismeretlen bizottság, nem szólítanak azonnal meg, ahogy a terembe lépsz, ilyesmi -, akkor be is mutatkozhatsz.
Írj vázlatot. Ha mindent tudsz, akkor is. Ha nincs legalább ötven-hatvan szó hosszú vázlatod, akkor baj van. Használd is a vázlatot: időnként pillants bele, akkor is, ha fejből tudod. Könnyebb ugyanis elhinnie a tanárnak, hogy a T. Vizsgázó felelete logikusan felépített, ha van vázlat. Azt mondtam: elhinnie. Nem a valóság a fontos, hanem az, ahogy a feleleted a vizsgáztatóban lecsapódik.
Használj bevezető mondatot. Ez informatika érettségi, nem egy görög eposz. Itt nem díjazza senki az "in medias res"-t. A bevezető mondat nem az, hogy "-Hát, külső perifériák." Nem is az, hogy "Az első tételt húztam, a külső perifériákat." A vizsgáztató felírta a tételszámodat, amikor kihúztad a tételt. Ha meg nem, akkor az az ő baja. De: a tétel címét el kell azért mondanod, mert az egész bizottság tutira nincs tisztában azzal, hogy mit húztál, és elég egyvalaki, aki közbeszúrja a második mondatod közepén, hogy: "Ööö - mi is a tétele?" Haza is vágta a lendületes indulásodat: makogássá válik a felelet, és idő, amíg újra erőre kapsz.
Jó bevezetés például: "A számítógépnek azokról a részeiről szeretnék fogok beszélni, amelyek segítségével a felhasználó adatokat közölhet a géppel: vagyis a külső perifériákról." Miért jó? Mert amellett, hogy megjelölted az előadásod tárgyát, és kellően határozott vagy (nem szeretnél, hanem "fogsz" beszélni, ellentmondást nem tűrve), egyúttal rögtön el is sütsz egy definíciót. A definíciók melengetik a tanári szívet. (Fontos: lásd a kommentket.)
A mondataid kijelentő mondatok. Nem kérdezősködsz, nem énekelsz. Nem várod a tanár beleegyezését, főleg nem a kérdéseit: az érettségin csak akkor kérdezhet a tanár, ha végképp elakadtál, vagy hülyeséget beszélsz. Kivétel a felelet vége - lásd ott.
Eszközhasználat
A megfelelő témáknál bátran használj ábrákat. Rajzaid legyenek akkorák, hogy a bizottságnak legalább a veled szemben lévő tagjai láthassák. Ha nem kérik az ábrát, nyugodtan mondd, hogy "a folyamat szemléltetéséhez szeretnék egy ábrát használni, szabad?" Legfeljebb megkérnek, hogy mondd inkább el - de akkor is, már az egész bizottság tisztában van vele, hogy te le is tudod rajzolni. Ha meg kérik az ábrát, akkor magyarázd el, akkor is, ha mindent ráírtál: "Ez a kör reprezentálja a felhasználói inputot." Potyognak a szaknyelvért adható pontok, sőt még az idő is telik.
Ha könyvtári tételt húzol, akkor használd a teremben lévő könyveket és hasonlókat. Meg tudod mutatni, hogy mi a kemény kötés, a szennycímlap, a folyóirat, az ISBN-szám. Jó eséllyel az iskola könyvtárából hozták őket, és akkor ETO-szám is van, meg - ó gyönyörűség! - katalóguscédula, amit hasonlóan tudsz felhasználni, mint az iménti bekezdésben említett ábrákat.
Lehetnek olyan tételek, amelyekhez gépet kell használnod. Vagy az egész tétel alatt, vagy csak egy alkérdéshez. A felkészüléshez nem használható a gép, csak a felelet alatt. Ilyenkor ne kapkodj - legalább nem rántod le a monitort, és telik az idő. Légy határozott. Böngészheted a menüket nyugodtan, nem elvárás, hogy izomból tudjál mindent. Minden mozdulatodat mondd is el: "-Most a Start menüre kattintok, és ott a rögzített programok csoportjából kiválasztom a böngészőt - erre a gépre épp Opera van telepítve, amely a 9.0-ás verzió óta teljesen ingyenes..." Durrognak a másodlagos információk, amelyeknek semmi köze a tételedhez, de profizmust sugallanak. Vigyázz! Csak annyi töltelékszöveg megengedett, ami nem lassítja látványosan a feladat kivtelezését - nem tűnhetsz tudálékosnak. "-Az Alt-F hívóbillentyű-kombinációval megnyitom a Fájl menüt..." - tessék, egy szép szakkifejezés. Öröm hallgatni.
Ha kell, rizsázz. Ha úgy hozza a helyzet, beszélj általánosságban. Fontos, hogy tudd ugyanazt kétszer elmondani. Lényeges, hogy egy tárgyról több formában képes légy beszélni. Mint én az elmúlt két mondatban, mint én az elmúlt két mondatban.
Végjáték
A vizsga végén a vizsgáztató szinte kötelező jelleggel feltesz egy semleges kérdést - úgy mondjuk, hogy "beszélgetést kezdeményez a vizsgázóval". Ez általában "Hogyan értékeli az ergonómiai viszonyokat a saját iskolája géptermében?", "Miben látja a sokféle fájlrendszer előnyeit és hátrányait?", "Mit tart a spam legnagyobb hátrányának?" típusú, vagyis olyan, ahol
- a véleményedre, és
- a véleményedet alátámasztó érveidre
kíváncsi a vizsgáztató. Az utolsó hat pont odaítélésében nagy része van ennek a beszélgetésnek. Nem az a fontos, hogy mit válaszolsz, hanem az, hogy jól indokold. Ha elmondod, hogy a spam hasznos, és meg is tudod indokolni ezt a kijelentésedet, akkor minden rendben.
Ha ezen a kérdezgetős részen is túl vagy, akkor vége a vizsgának.
Fölállsz, az asztalt nem sodrod el, helyére teszed a székedet, köszönsz és kimész.
