Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testület, amely úgy határozott, hogy elég már a régi típusú érettségikből. A testület felkért egyéb testületeket, hogy ugyan alkossák meg a kétszintű érettségi tantárgyankénti követelményrendszerét, szabályozzák az érettségi szóbeli és írásbeli részét, álmodják meg, hogy hogyan is legyen az egész.

A répa azonban csak nem jött ki. Apóka hívta anyókát, anyóka hívta a munkatársait, és a végén együtt kihúzták a répát. A répa mind a mai napig letölthető az internetről: íme. A kétszintű informatika érettségi egyik legfontosabb alapdokumentuma tehát megszületett.

Ja, egyébként ez az írásom egy könyv ismertetője, a könyv maga - mint az írás címe is sugallja - egy Érettségire felkészítő feladatgyűjtemény. Kissé talán szokatlan, de ezúttal a szerzők bemutatásával kezdeném - egyiket sem ismerem, de van ugye a Google.

Reményi Zoltán egy fővárosi szakközépiskolában tanít, ő készíti az iskola honlapját: lásd a copyright-ot. Az iskola tankönyvlistájából kiderül, hogy a szóban forgó úr abban a kivételesen szerencsés helyzetben van, hogy a saját könyvéből taníthat (a könyvről korábban már írtam kritikát),  s amikor épp nem az iskolában van elfoglalva, akkor esetleg épp nyári tanártovábbképzésen képzi tovább tanárkollégáit.

Siegler Gábor szintén egy fővárosi középiskola tanára, kikereshető az órarendből. Nem csak informatikát tanít, és ezek után nem tűnik megalapozatlannak az a gondolat, hogy a Tyndall-hatásról is ő írta a sulinet oldalán megjelent cikket. Reményi Zoltánnal az előbb említett könyvön is közösen dolgoztak.

Szalayné Tahy Zsuzsanna szintén egy fővárosi középiskola tanára, és, mint életrajzából is kiderül, immáron sok könyv szerzői között megtalálható.

Akkor vissza a répához: a répát tehát húzták-húzták ráncigálták, és a végén csak kifordult a földből. Elég jó répa: mind a mai napig nem sokat kellett rajta faragni.

A dokumentum (vagy répa? ehh...) elején a szerzők vannak, ugyanis az otromba párhuzamom másik szereplőjétől, a híres-neves orosz népmese répájától eltérően ennek a répának a "kihúzói" nevesítve vannak. A szerzők között pedig az Érettségire felkészítő feladatgyűjtemény szerzői közül éppen hármat találunk meg. (Nem árulom el, hogy melyik hármat.)

A könyvnek van egy alkotószerkesztője is, aki nem más, mint az a Zsakó László, aki az ELTE-n erősen kézben tartja a hazai informatikatanár-képzést, és mindenféle informatika-versenyek legfőbb főmuftija. Szóval ha annyit mondok, hogy fontos alak a magyarosrszági informatikatanításban, akkor nem túlzok. Mint ilyen, természetesen benne volt a "répa kihúzói" között. Is.

A répa-dokumentum 2004-ben nyeri el végleges formáját, és a 2005. májusi érettségit már a benne lefektetettek alapján szervezik. A könyvet kicsit korábban: 2003-ban adják ki. A fülszövegében ezt olvashatjuk:

[a könyv szerzőinek] további céljuk volt, hogy az érettségi vizsgán várhatóan megjelenő feladattípusokkal ismertessék meg a tanulókat.

A könyv szerzői jól saccoltak - persze lehet, hogy ha én is részt veszek az érettségi egyik legfontosabb alapdokumentumának megalkotásában, akkor nekem is hasonlóan pontos sejtéseim támadnak. Azonban amikor ők már többé-kevésbé maguk előtt látták a leendő informatika érettségik rendszerét, én még be sem iratkoztam az informatikatanári szakra.

Megszületett tehát az Érettségire felkészítő feladatgyűjtemény, ami egy jól sikerült munka. A feladatoknak tényleg jó hasznát veheti a tanulni szándékozó diák, meg a tanítani szándékozó tanár is. Akinek nem elegendőek a régebbi érettségi vizsgák feladatai, azoknak nyugodt szívvel merem ajánlani. Bár a fülszöveg szerint önálló felkészüléshez is ajánlott, azért én figyelmeztetnék: ez egy feladatgyűjtemény, vagyis csak az van benne, hogy mit csináljon a leendő T. Vizsgázó, arról egy mukk sincs, hogy hogyan. Ja, és persze, kizárólag a gyakorlati résszel foglalkozik.

Pletykarovatunk következik:

A könyv a kiadójának honlapján mind a mai napig "újdonság",  a fenti hivatkozásra kattintva erről magunk is meggyőződhetünk (jó-jó, még csak hatodik éves). A borítón lévő boldogan mosolygó diáklányok mostanra simán anyukák is lehetnek: a kopott sarkú asztalokon mára kicsit avittnak tűnő gépek billentyűzetei mellett a legfontosabb kellékként Windows 95 liszencek vannak - ha a fotó mondjuk 1995-ben készült, akkor a könyv megjelenésekor még csak nyolc éves volt.

A munkahelyemen lévő könyvtári példánya a könyvnek a Nemzeti Tankönyvkiadó változó üzleti hozzáállását testesíti meg: az elején szép vastag betűkkel bele van pecsételve, hogy "ÁRUMINTA - KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM HOZHATÓ", majd hátul a könyvtáros bejegyzése szerepel, miszerint 800 forintot fizetett érte a könyvtár.

Jelen írás főszereplői közül pedig Reményi Zoltánról szólok még egy mondatot. Az internetes források tanúsága szerint továbbra sem távolodott el az informatika érettségik előkészítéséért felelős gárdától: alig pár hónapja ő tudósította a nagyérdeműt az érettségin használható szoftverek változásáról.