A 2009. májusi középszintű érettségin a feladatírók szakítottak a régi jó hagyománnyal, miszerint a betűtípus Times New Roman (vagy Nimbus Roman), illetve Arial (vagy Nimbus Sans), esetleg "alapértelmezett", "jól olvasható", vagy "kézírást utánzó" - bocs, ha kihagytam valalmit.

Idén egyszerre két feladatban debütált a "talpas" és a "talpatlan", ami rém egyszerű, de például én sem tanítottam meg soha a vizsgázóimnak. (Alapelv, hogy amg legalább nem huszonnégy órás a javítókulcs, addig bele sem nézek az érettségi dolgozatokba - tavaly a javítókulcsot emlékeim szerint többször módosították, és persze így is maradt benne hiba, amit aztán a helyi érettségi elnöknél reklamáltak - sikeresen - a tanítványaim. Így még nem tudom, hogy tudták-e az ideiek ezt a talpas-talpatlan dolgot...)

Lássunk egy remek páldamondatot (az első betűtípus a Times New Roman, a második az Arial):

A sütőtök lényege, hogy a felső sort talpas betűkkel írtam, az alsót talpatlanokkal Ismerhetjük a kifejezések franciából átvett angol nevét is: serif a talpas, és sans serif a talpatlan. (Aki beszél franciául, megkommentelhetné, hogy miként kell kiejteni ezt a két kifejezést.)

Lássuk  a lényeget, mégpedig  nagyítva, mert a méret a lényeg (meg úgy könnyebb karikázni):

A karikázások mutatják a talpakat, illetve a talpak hiányat. És ha már ezt ilyen szépen megbeszéltük, egy mondat kitekintés a szóbeli vizsgára, hátha el tudod sütni: a kutatások szerint az emberek nagy része könnyebben olvassa a talpas betűket nyomtatásban, és a talpatlanokat monitoron. Nézd csak meg az operációs rendszered, a telefonod, az i-Pod-od, az egyéb ketyeréd alapéretlmezett betűit - mindegyik talpatlan, vagy, ha tetszik, sans-serif. A blogom az egyetlen kivétel: ezt így is könnyen és örömmel olvassa mindenki:) (Frissítés: 2011. ősze óta már a blogom sem kivétel.)

Házi feladat: kommentben megírni a rokonságot a jóízű félárú sütőtök és az árvíztűrő tükörfúrógép közötti kapcsolatot.