Új cikksorozatot indítok az oldalon, nevezetesen a múltkori, az informatika érettségin előfordulható táblázatkezelés-függvényeket tárgyaló posztomban szereplő függvényeket fogjuk áttekinteni. Nem mondom meg, hogy mikorra nézzük meg az összeset, mert fogalmam nincs: akkor fog egy-egy cikk megszületni, amikor épp kedvem lesz megírni.
Egyszerre tárgyaljuk a Microsoft Excel és az OpenOffice.org - LibreOffice Calc használatát. Sokféle verzió van forgalomban, és a legtöbb már lehetőséget ad a magyar nyelvű függvénynevek használatára, de amikor ezt a cikket írtam, még volt olyan, amelyik csak angolul beszélt. Így aztán van, hogy a függvény neve angol, de ez Téged egy percig se zavarjon: ha a te szoftvered magyarul beszél, írd a magyar megfelelőjét.
Ekképp elvileg minden, jelenleg az informatika érettségi központi szoftverjegyzékében szereplő szoftvert választva használható lesz a cucc.
Úgy indulok el, hogy nem feltételezem, hogy bármit is tudsz a táblázatkezelők függvényeinek működéséről, vagyis ebben az első posztban pár alapfogalmat is áttekintünk. Nem lesz viszont szó itt arról, hogy mi az a függvény, mi az argumentum, mi a paraméter, mi a bemeneti és a kimeneti érték, mert erről már írtam.
Na, akkor lássuk:
A táblázatkezelőd onnan tudja, hogy valamit ki kell számolnia, hogy egyenlőségjellel kezded a cellába írtakat. Ha nem írsz egyenlőségjelet, akkor nem fog számolni, csak ott fog virítani a cellában a művelet:
Ha beírod az egyenlőségjelet, akkor jobb a helyzet: megtudod, hogy mennyi 1+2. Figyeld a szerkesztőlécet (jobb fölül), abban látod, hogy mi a cella valódi tartalma:
Persze nem kell a műveletbe közvetlenül beírnod az értéket. Lehet rájuk hivatkozni is, azaz megadhatod, hogy melyik cellában van az az érték, amivel dolgozni kell. Vagyis, a példában akkor is hármat fogsz kapni, ha ezt írod az A3-as cellába:
=A1+A2
Írhatod kisbetűvel is, majd a táblázatkezelőd átírja magának, mert olyan, de olyan okos, hogy az már fáj. Szóval ilyenkor így néz ki a dolog - a cella valódi tartalma megintcsak a szerkesztőlécen követhető:
A hivatkozás azért szép és jó, mert ha a hivatkozott cella tartalmát cseréled (mondjuk az A1-be 1 helyett 2-t írsz), akkor a rá hivatkozó valamennyi cella automatikusan újraszámolódik (azaz az A3-ban megjelenik a 4).
Ha később elveszel abban hogy egy-egy bonyolultabb számítás honnan a francból szedegeti a bemeneti értékeket, akkor állj a kérdéses cellára és kattints a szerkesztőlécre - ha profibb vagy, nyomj F2-t. Ilyenkor szépen kiszíneződik, hogy mi honnan érkezik. Így la:
Eddig meg is volnánk. Jöhet az első függvényünk.
A függvényekről az itt leírtakon felül három dolgot mondanék el, ezeket vágd be.
- A táblázatkezelők függvényeinek nem jelük van, mint matekórán az f(x), g(x) és társainak, hanem nevük. A függvények neve hagyományosan nagybetűvel írandó, de egyébként mindegy: kisbetűvel is írhatod őket, a táblázatkezelőd majd átírja.
- A függvény is egy művelet: ha azt akarod, hogy a táblázatkezelőd kiértékelje - magyarul, kiszámolja, hogy mennyi az eredménye -, akkor tegyél elé egyenlőségjelet.
- A függvény bemeneti értékeit, vagy paramétereit, vagy argumentumait a függvény neve után, zárójelben adjuk meg, közéjük pontosvessző kerül. A szöveges paramétereket idézőjelben adjuk meg.
A mai függvény neve Excelben SZUM, Calc-ban SUM. Nem tesz mást, mint hogy összeadja a paramétereit. Sok paramétere lehet. A
=SZUM(1;2)függvény kimeneti értéke 3. Figyelj oda arra, hogy nem =SZUM(1+2) a függvény formája, bár ennek az eredménye is három. Miért?
- a =SZUM(1;2) függvénynek két paramétere van, az 1 és a 2. Az eredmény: 3.
- a =SZUM(1+2) függvénynek egy paramétere van, az 1+2 kifejezés, ami 3. A függvény tehát valójában így szól: =SZUM(3). Az meg épp 3.
Hát ezért.
A SZUM függvény paramétere(i) is lehet(nek) hivatkozás(ok). Ha a lenti ábrára nézünk,
akkor a
=SZUM(A1;A2;A3;A4;A5)
függvény eredménye épp annyi, mint a
=SZUM(1;2;3;4;5)függvényé, azaz 15.
Ha fölmerül benned a gyanú, hogy esetleg nem is jó neked, hogy most az =A1+A2+A3+A4+A5 összeadás helyett a =SZUM(A1;A2;A3;A4;A5) függvényt használod, akkor bizony igazad van. A SZUM függvény azért jó neked, mert a paraméterei közé nem csak számokat vehetsz fel, hanem tartományokat is. A tartománynak mindig a bal fölső és a jobb alsó celláját adod meg, kettősponttal elválasztva. És így már rövidebb a dolog:
=SZUM(A1:A5)
Ne is beszéljünk róla, hogy milyen király dolog ez, ha hatszáztizenöt számot kell összeadni. Vagy hatszáztizenhatot.
A tartomány persze nagyobb is lehet, és nem zavaró, ha van benne szöveg is - a SZUM függvény egyszerűen nem veszi figyelembe:
A SZUM paraméterei között konkrét értékek, hivatkozások és hivatkozás-tartományok felváltva szerepelhetnek. Például a fenti képből kiindulva a
=SZUM(A1;A3:A5;A3:B3;10)
függvény értéke 29, ugyanis:
- A1-ben 1 van
- az A3:A5 tartomány értéke 12
- az A3:B3 tartomány értéke 6
- a 10 meg tíz:)
és ez összesen 29. Megjegyezném, hogy a fenti függvénynek négy paramétere van. Szerinted is?
Nos, ennyit a SZUM-ról, illetve a SUM-ról.
Következik: A MIN, a MAX, a KICSI és a NAGY. Előzőleg pedig arról volt szó, hogy mi az a függvény.
És akkor még egy kis summa:
