Ha így folytatom, hagyománnyá lesz, hogy Palócz István cikkeire megegyező című cikkel reagálok. (A most bekapcsolódók részére: István "Az évszázad átverései az informatika érettségin" című cikkére-előadására én is hasonló című cikkel válaszoltam. Erre válaszul ő megírta "A lehetetlen küldetés"-t. Ez volt tavasszal, és erre most jön a válasz.)
Bevezetésként leszögezem, hogy a vita akadémikusnak tűnik. Okairól a végén.
A diszlexiásokról és diszgráfiásokról, meg arról, hogy ezért miért nem lehet a stílusok használata követelmény:
"... a módszer nem működik diszgráfiásoknál. Keresni kell tehát másikat." - írja István.
Nem. Legalábbis általában nem. Ezeknél a gyerekeknél sokszor nem lehet cél a stílusok megtanítása. Nézd csak, van olyan tanítványom, méghozzá nem is egy, akinek az írásképe kb ilyen (forrás: www.ultramind.com):
Namost, nézzünk pár dolgot.
Amennyire én tudom, a gyerek általában idegrendszeri problémák miatt a fenti lapot nem látja rendezettlenebbnek, mint egy könyv lapját. Nem látja. Az ilyenhez a legtöbbször súlyos diszlexia is társul. De nem látja (nem a szemével, az agyával) rendesen a szöveget. Vért pisil, mire elolvas bármit is. Olvasd el Te ezt a szöveget, és utána képzeld el, hogy minden szöveget ilyen rohadt nehezen olvasol. Belegebedsz minden egyes bekezdésbe. Vannak, akiknek hiányzik minden(!) betű közepe a nyomtatott szövegeknél is. Vannak, akiknek örvénylik a szöveg. Vannak, akiknek mozognak a betűk. Sokan vannak.
Az ilyen gyerek általában a Nevelési Tanácsadó (alias Nevtan) intézménybe kerül, ahol adnak egy szakvéleményt. Ilyet:
(Olvasd: csináljatok vele amit akartok. Találjátok ki, hogyan. Örüljetek, ha az iskolában van fejlesztő pedagógus, ha nincs, felőlünk a portás bácsi is fejlesztheti.) (Szakemberszükséglet nem egy szó, egyébként?)
Nos, nálunk van fejlesztő pedagógus. Megkérdeztem róla. A helyzet az, hogy a gyermekek nem tudnak teljes mondatokat kiolvasni, értelmezni. Azt csinálják, hogy hetedikes gyerekekkel is vissza-visszalépkednek. Nem tud szöveget olvasni? Olvassunk bekezdést. Nem tud bekezdést olvasni? Olvassunk mondatot. Nem tud mondatot? Olvassunk szókapcsolatot - szót - szótagot.
Akkora energia neki az olvasás, hogy a második mondat végére elfelejti, hogy mi volt az elsőben. Ha tiplizik, és szerencséje is van, érettségiig eljut oda, hogy folyamatosan tud olvasni. Folyamatos írásról szó nincs.
Nem lehet követelmény a szemantika, meg a stílusok használata. Olyan, mint amikor virágokkal díszítjük a kis híján ránk omló házat. Inkább foglalkozzunk az alapokkal meg a falakkal meg a gerendákkal.
És az ilyen gyereknek szent joga (és ez jól van így), hogy informatikából érettségizzen. Érettségiznek informatikából vakok is, szóval itt is mennie kell a dolognak. Az érettséginél ugyanis viszonylag jól érvényesül az az elv, hogy a tárgyi érettségin ne szenvedj hátrányt, ha egy másik területen vagy gyenge. A táblázatkezelős feladatoknál sosem kerülnek elő a trigonometriai függvények. Matekból követelmény a szinusz, informatikából nem. Magyarból követelmény az ilyen szintű szövegértelmezés, belső összefüggések ilyen szintű átlátása, informatikából: nem.
(Pár sorral feljebb azt írtam: "Amennyire én tudom". A három (!) tanári diplomám megszerzése alatt a diszlexia fogalma egyszer sem került elő. A pedagógusok közül sokan, főleg a TTK-n, IK-n végzettek hasonlóan fel vannak tarisznyázva.)
Még egy kis szemantika
„A felnőtt is volt diák, és a "bekezdés" fogalmát rengetegen nem értik a kollégáim közül sem.” - írtam én a múltkori cikkemben.
Mivel nincsenek tisztában a szemantikával, nem lehet nekik megtanítani a szemantikát? Azért ennyire nem bonyolult a helyzet! Vagy nem értem, mit akarsz ezzel mondani.
Azt akartam mondani, hogy a felnőttek közül sem értik meg sokan sosem, hogy a bekezdés szövegszerkesztéskor szigorúan formai fogalom (az csak törekvés, hogy a forma igyekezzék megfelelni a tartalmi követelményeknek). A következő idézetben István is felveti ezt a problémát:
Azt mondom, hogy fontosabb, hogy a diák tudja, hogy milyen logikai egységek vannak, és ezeket lehet formázni, mint hogy pontosan hogyan lehet konkrét formázásokat végrehajtani. Tudom, hogy ez utóbbi könnyen, míg előbbi igencsak nehezen mérhető, de ez nem lehet érv a mit oktassunk mellett! Ez nonszensz.
Nem, nem az. A saját mentális képességeid alapján fogalmazod meg a többiek felé támasztott elvárásaidat. Sokaknak a formázás a kihívás. A logikai egységek felismerése pedig maga a lehetetlen küldetés. Természetesen lehet elvárás a logikai egységek felismerése, de akkor az érettségi szerepéről és mibenlétéről kialakult fogalomrendszerünket kell átstruktúrálni.
Milyen eszközökkel oktassunk? És mit?
Az, hogy én ezt olyan módszerrel akarom elérni, hogy több azonos feladatra való eszközt ismertetek meg a diákkal, lehet vitatni. Az nem zavar. Beszéljünk arról, hogy milyen módszerrel lehet elérni ezt a célt.
Szerintem nem lehet vitatni. De ha lehetne is, a vita okafogyottá vált - lásd a cikk végét.
„Hogy lehet kijelölni, hogy melyik az a CMS, aminek a használatát oktani kell?” - kérdeztem a múltkor.
Most akkor azt meg lehet mondani, hogy melyik három szövegszerkesztő legyen, de azt, hogy melyik három CMS, azt nem? Viccelsz ugye? Ott virít az érettségi követelményeinél, hogy melyik három szövegszerkesztőből kell egyet megismernie a diáknak.
Nem lehet megmondani, hogy melyik három szövegszerkesztő legyen. És itt tisztázzunk pár dolgot. Az érettségi követelményben nincs benne egy szövegszerkesztő sem. A központilag használható eszközök listáján van ott az a három (?) szövegszerkesztő. És ha valaki holnap megírja a RemekSzerkesztő 1.0-át, akkor akkreditáltathatja. Megnézik, hogy mindent tud-e, amit kell, és ha igen, a következő érettségi időszakban már központi vizsgahelyeken is használható.
A helyi vizsgákon semmi ilyen szabály nincs. Ha te, mint informatikatanár biztos vagy benne, hogy a RemekSzerkesztő 1.0 megfelel a célra, és az igazgatód két (tan)évvel az érettségi előtt megjelölte, hogy a helyi középszintű informatika érettségin ez lesz, és az érettségi év elején a verziószámot is megadta, akkor szíved joga azon érettségiztetni.
Namost, azért pont azok a szövegszerkesztők vannak ott, amelyek kábé azt tudják, amit kell, és valaki akkreditáltatta őket. Az "amit kell" kitétel szövegszerkesztőknél elegendően tiszta, azaz van egy nem kodifikált, de az informatikai köztudatban létező követelményrendszer a szövegszerkesztőkkel szemben.
Mernéd ugyanezt állítani a CMS-ekről? (Nem, nem az a kérdés, hogy a te fejedben ez megvan-e tisztán. Ott megvan, ebben biztos vagyok. Talán még az enyémben is. De sok informatikuséban, informatikatanáréban nincs.)
Az oldal ugyanis nem táblázat, ezért annak szerkezetét táblázattal kialakítani – nagylevegő – nem jó megoldás. Ezt számon kérni vétek. Olyan dolgokra tanítani a diákokat ami sose volt egy jó megoldás, hiba. Egy eszközt arra használni amire nem való és erre tanítani nem gondolom értelmes dolognak.
Nem, nem értelmes. Továbblépve: 2000 után nem sokkal volt értelme webszerkesztés tanítani minden diáknak. Ma szerintem nem feltétlen van. Lehetne értelme, de ebben a formában nem sok van. A táblázat oka? A HTML követelmény, a CSS nem. Ha figyelembe vesszük a jelen érettségi követelmények születésének idejét, akkor a miért is világos.
Ugyan így nem gondolom, hogy kiadványszerkesztési feladatokat nem kiadványszerkesztő programmal megoldatni értelmes dolog lenne. Miért? Könyörgöm, miért?
István, ez a szövegszerkesztés-feladatokra való célzás? Ha igen, nem értek veled egyet. Az okok sokrétűek (és ez csak egy), külön posztot érne.
(jelenleg csak azt tudom mondani, hogy vegyük ki ezeket az érettségiből, ami lássuk be nem túl konstruktív. :))
De alighanem az egyetlen reális. Be kell látni, hogy az érettségi követelmények felett elúszóban az idő.
A cikk vége
Fent többször mondtam, hogy erre-arra visszatérünk a végén. Hogy miért okafogyott, meg miért akadémikus. Erről beszélek. (Ha szeretnéd "aláírni", akkor katt ide és olvass.)
Redőny?
